Vitorlás szótár

Alba: A baumok (nagyvitorla,spinakker) lehúzására szolgáló kötéláttétel.

Abdrift: A hajó oldalra való sodródása, csúszása.

Abwind: Zavart szél.

Aerodinamika: Légáramlástan. 

Algagátló festék: Különleges, a hajó vízvonal alatti részeire való festék, mely megakadályozza a vízi növények és állatok hajótestre tapadását. 

Állókötélzet: Az árbocot a helyén tartó és merevítő kötelek rendszere. 

  Alsó él: A vitorla alsó, a fedélzettel nagyjából párhuzamos éle. 

Alsó szem: A vitorla alsó sarkára szerelt szem, ringli a sarok rögzítésére. 

Árboc: A vitorlázat “tartóoszlopa”. 

Árboccsúcs: Az árboc felső vége. 

Árboctalp: Az árboc alsó, a fedélzeten vagy gerincen rögzített része. 

Autopilot: Elektronikusan vezérelt, tájolóval és GPS-el (Global Position System) összekötött automata kormány. 

Bandázsolás, Babázás, Fuxolás: Kötélvég összefonása. 

Backboord (ejtsd: bekbord): A hajó menetirány szerinti bal oldala. 

Balcsapás: Egy vitorlás balcsapáson halad, amikor a szelet bal oldala felől kapja. Ilyenkor a nagyvitorlája jobb oldalon van. 

Barográf: A légnyomás értékeit, változásait folyamatosan feljegyző barométer. 

Baum: Nagyjából vízszintesen üzemelő rúd, profil, mely az adott vitorla alsó élének kifeszítésére és a vitorla szélhez való megfelelő szögbe állítására szolgál. 

Beaufort-skála: A látható jelek alapján a szélerő megítélését segítő táblázat. Fokozatai 0-12. 

Beépített motor: A hajótesten belülre fixen épített motor. 

Beggelés: Az elővitorla áthúzása a szél felöli oldalra. 

Beksztég: Az árbocot oldalra és hátrafelé tartó merevítőkötél. Feszessége állítható, általában a szél felöli oldalon feszes, szél alatt lazára engedjük, hogy a vitorlázatot ne akadályozza. 

Bika: A kötél megfogatására, rögzítésére szolgáló szerkezet. 

Bilge: Hajófenék. 

Bilgepumpa: Fenékvíz-szivattyú. 

Bócmanszék: Merev ülőkével szerelt eszköz, mellyel a legénység egy tagját az árbocon történő szereléshez a vitorla felhúzó kötelével a magasba emelhetik. 

Bríz: Könnyű szél. 

Cockpit: Munkatér, a hajó fedélzetének biztonságos, mélyített része, ahol a legénység a hajó kezelés feladatainak többségét végzi. 

Cirkálás: Szél ellen történő vitorlázás. 

Clemm: Kötélrögzítő. 

Csiga: Kötelek vezetésére, irányuk változtatására, kötéláttételek létrehozására szolgáló eszköz. 

Csomó: A hajó sebesség mértékegysége. 1 csomó óránként egy tengeri mérföld megtételét jelenti. 

Csörlő: Kötelek húzását segítő, a tengelye körül forgó dob alakú szerkezet. 

Cunningham-szem: A vitorla első élén a baum közelébe, de az alsó szem fölé helyezett vitorla állítási pont, ringli vagy kis csiga. 

Deck (ejtsd: dekk): A hajó fedélzete. 

Denevér: A nagyvitorlán az árboccsúcs és a baumvég közötti egyenes mögé eső rész. Alaktartását a latnik segítik. 

Dingi, Jolle: Csónak vagy svertes, uszonyos hajó. 

Dirk: Baum végére kötött, baumtartó kötél. 

Drengolás: Benyomulás. Versenyen például a vetélytárs és a bója közé. 

Dörzsléc: A hajó oldalát védő szegély. 

 Dűznihatás: Réshatás, a levegő felgyorsulása az orrvitorla és a nagyvitorla között. 

Ejtés: Elkanyarodni a széltől=ejteni a hajót. 

Első él: A vitorlának a hajó eleje felé eső éle. 

Élesedés, luvolás: Szél felé kanyarodás. 

Fall, felhúzó: A vitorla felhúzására szolgáló kötél. 

Fallstopper: Felhúzók és állítókötelek kezelésében használatos karos, mozgópofás kötélfogó, mely a hagyományos kötélfogóknál, klemmeknél lényegesen nagyobb terhelést is elbírhat. 

Flatterolás: Vitorla lobogtatása. 

Flaute: Szélcsend. 

Fockshot: Az orrvitorla behúzókötele. 

Fordulás: A hajó irányváltoztatása szél felé, melynek során a haladási iránya túlhalad a szél tengelyén és a vitorlás csapást vált. 

Forstág: A hajó orra és az árbóc valamely magasabb pontja között feszülő merevítő kötél, mely az árbocot a hátradőlés ellen tartja. 

Frakcionális rudazat: Olyan felépítésű rudazat, amelyen az elővitorlákat és a forstágot nem az árboc tetején, hanem lejjebb, például az árboc 7/8-ánál kötik be. 

Futókötélzet: A vitorlák felhúzására és állítására szolgáló kötelek rendszere. 

Fux: Az orrkabin neve. 

Gennaker, Bliszter: Aszimmetrikus spinnaker. Átmenet a génua és a spinnaker között. 

Génua: Az árboc vonala mögé nyúló elővitorla. 

Gleitolás: Siklás. A vitorláshajó az orrhullámra felülve siklik. 

Gross (ejtsd:grósz): Nagyvitorla. 

Grószshot: A nagyvitorla behúzására szolgáló kötél.

Hajózóút: Korlátozott vizeken a hajó k közlekedésére kijelölt csatorna.

Halfej: A nagyvitorla felső sarkára szerelt háromszögletű erősítőveret.

Halzolás, perdülés: A hajó irányváltoztatása elfele a széltől, melynek során a hajó iránya – farával a szél felé mutatva – túlhalad a széltengelyen és a vitorlás csapást vált. 

 Havária: Vízi baleset. 

Hátsó él: A vitorla hátsó, tatthoz közelebb eső része. 

Hátszél: A hajó tükre, fara felől fújó szélirány. 

Iránylat: Navigációs alapfogalom. Egy tárgy iránya a hajó ról nézve, vagy két tárgy egymáshoz viszonyított irányszöge. 

Izobárok: Az időjárási térképeken az azonos légnyomású pontokat összekötő vonalak. 

Jolle: Uszonyos, tőkesúly nélküli vitorlás. 

Jobbcsapás: Egy vitorláshajó jobb csapáson halad, amikor a szelet jobb oldala felől kapva baumjával a bal oldalon vitorlázik. 

Kabin, Kajüt: A hajó belső élettereinek összefoglaló elnevezése. 

Karabíner: Rugós csat. 

Kiel: Tőkesúly. Feladata a hajó dőlésének korlátozása és az oldalcsúszás megakadályozása. 

Kiülés: A hajó dőlésének ellensúlyozására a legénység a hajó szél felöli oldalán ellentartja a hajót. 

Klemm: Rugós mozgópofás kötélfogó, melybe a kötél egy mozdulattal befogatható és hasonlóan könnyen elengedhető. 

Kreuzolás, cirkálás: A széllel szemben fordulgatva, cikcakkban történő előrejutás a szél felé eső cél elérése érdekében. 

Kuh-forduló (Q): Szamár- vagy tehénforduló. Erős szélben veszélyes lehet halzolni, ezért inkább a szél felé élesedve, majd fordulva ejtünk le a háromnegyed szeles irányig, miközben a vízen egy Q-t ír le a hajónk. 

Laterál felület: A hajó test vízbe merült részének oldalnézeti vetülete. 

Latni: A vitorla hátsó élének vagy az egész vitorla formatartásának segítségét szolgáló, a vitorlára varrott tasakokba való, általában műanyagból készülő lap. 

Látszólagos szél: A valóságos szél és a menetszél összetevőiből érzékelt szélirány és –erő. 

Leegierigség (ejtsd: légírigség): A hajó széltől forduló hajlama, amikor nem a szél felé, hanem attól elfordulni törekszik. 

Leesés: Irányváltoztatás a széllel ellenkező irányba. 

Luvgierigség: A vitorláshajó szélbefutási hajlama. A vitorlás a szél felé kanyarodásra törekszik, melynek fő okozója a megdőlt hajótest vízbe merült formaváltozása. 

Luvolás: Irányváltoztatás a szél felé. 

Mancsaft: Egy vitorláshajó legénysége vagy a legénység egy tagja. 

Marás: A Balaton déli partvonala mentén a partól kb. 500-1000 méterre benyúló homokos feltöltődés. 

Nyitás: A vitorla hátsó élének a has előrébb engedésével történő nyitása, kifordítása. 

Oldalcsúszás, Abdrift: A kormányzott és a valóságban vitorlázott irány eltérése. 

One Design: Egységes tervezési előírásnak megfelelően épített hajó. Célja lehetőleg egyforma, közel azonos sebességű flotta létrehozása az igazságos versenyzés érdekében. 

Orrsudár: A hajó orrából előrenyúló vagy kitolható rudazat, mely elővitorlák vagy aszimmetrikus spinnaker ek használatát és azok hatékonyságát segíti. 

Pádli: Egytollú evező. 

Pillangózás: Hátszélben való vitorlázás oly módon, hogy a nagyvitorla és az elővitorla egymással ellentétes oldalon feszülnek. 

Préselés: Vitorlás sal a szél iránya felé minél kisebb szögben, élesebben történő haladás. 

Pöff: Hirtelen szélerősödés, széllökés. 

Puffer: Ütközőpárna. 

Raum: Háromnegyedszél. Bő szeles vitorlázóirány, a félszél és a hátszél közötti tartományban. 

Reffelés: Vitorla felület csökkentése. 

Reacher: Könnyű anyagból szabott, nagy, háromszögletű vitorla, éles, félszeles menetekre. 

Rék: Az árbóc hátradőlésének mértéke. 

Schwert: Jolle vagy akár nagyobb uszonyos hajó leengedhető uszonya, oldalsodródás ellen. 

Sekli: Csavaros félszem. 

Sólya: A hajó vízbejuttatására alkalmas ferde, a vízbe nyúló rámpa. 

Spanner: Feszítőszár. Elsősorban a vantnik feszítésére alkalmazzuk. 

Spinnaker: Könnyű anyagból készült hátszél vitorla. 

Stagreiter: Speciális, az elővitorla első élét a forsztágra csatlakoztató, könnyen nyitható veret. 

Steuerboord: A hajó menetirány szerinti jobb oldala. 

Strekkelés: Az állókötélzet, elsősorban a forstág és a vantnik feszítése. 

Szálingok: Az árbócra szerelt támasztók, melyek a vantnikat támasztva növelik azok hatékonyságát. 

Tat: A hajó fara. A hajótestnek a kormánylap mögé nyúló része. 

Top: Az árbóc csúcsa. 

Topfény: Horgonyzáskor alkalmazott 360 fokban körbevilágító szokásos fehér fény. 

Trapéz: Nagyteljesítményű dingiken gyakori, olyan, az árbócra magasan rögzített drótkötél, amely lehetővé teszi, hogy a legénység kijjebb vigye a súlyát, mintha csak kiülne. 

Trepni: Padlódeszka. 

Trimmelés: A vitorla állítása a maximális hatékonyság érdekében. 

Tükör: A hajó test vége, az azt lezáró, gyakran függőleges rész. 

Vantni: A hajó test és az árboc között kifeszített merevítő kötél, melynek elsődleges feladata, hogy az árbocot az oldalradőlés ellen tartsa